valahogy puha a világ, még ha össze is ment kicsit. puha. 

nincsen elégedetlen énem és nincsen elégedett sem.

versenyt futok az idővel, pedig köztudott, hogy utálok futni. 

közben meg inkább visszafelé mozognék és ettől az lesz, hogy egyhelyben futok.

talán az egyhelyben futást utálom a legjobban.

vagy talán az időt. hogy múlik. ahogy múlik.

és hogy vannak ezek a korlátok, azt is eléggé tudom utálni. 

mindegy. megint tél van.