slow

ami visszatérő az életemben (ezen a blogon kívül) az az, hogy egyszerűen nem bírom elviselni az embereket, vagyis mondjuk úgy, egyre kevésbé vagyok képes tolerálni a butaságot, a lustaságot és a kibaszott lassúságot - na igen, ettől őrülök meg a legjobban.

van ez a kollegám, aki egyszerűen benedek elek bazdmeg. egy egyszerű történetet is a kibaszott fáraóknál kezd, és hiába gyorsítod, csak megáll, mikor te beszélni kezdesz és a következő pillanatban, amikor lehetősége van beszélni, pont ugyanott folytatja. hogy baszná meg.

én mindig tök jóhiszeműen azt gondoltam, hogy idővel egyre toleránsabb és okosabb leszek, mármint olyan értelemben, hogy tudok majd mit kezdeni azokkal a szituációkkal, amiktől a hideg ráz amúgy, de nem. egyre szarabbul viselem és egyre szarabbul kezelem. a végén mégis csak egy olyan öregember leszek, aki a botjába kapaszkodva szitkozódik majd naphosszat a padon.