-

ült és nézte, ahogy elillan az idő. nézte a vonalakat, amelyek pillanatok alatt kelnek életre és változtatnak meg mindent.

búra

pont a múltkor gondoltam, hogy tök rég voltam beteg, erre tessék. így, hogy egy percet sem aludtam és még beteg is vagyok, nem olyan menő az új év. mindegy, egyszer élünk, mindig van valahogy, most is lesz valahogy.
valójában fel vagyok töltve, szóval nagy baj nem lehet. egyébként is szeretem ezt a furcsa búrát, ami ilyenkor körbeölel.