apátia

március van, basszameg, amire vártam, aztán mi van, betegség van, hogy se erőm, se kedvem ne legyen menni. pedig menni kéne. menni kéne, mert olyankor jönnek a csodák, az élmények, a színek, a képek, a hangok és az illatok, és a régiek helyére jönnek, ami hasznos. gecihasznos.

micsoda hülye állat az ember, most komolyan. milyen dolgokon tudunk merengeni, milyen dolgokba vagyunk képesek majdnembelehalni?

nem is tudom. kezdek kiszabadulni a szívem fogságából, amitől féltem, és amit olyannyira vágytam, hogy nincsen rá szó sem. most itt van, érkezik. örülnöm kellene, de ehelyett mély apátia van. a jól ismert apátia. az.