muzsika

szóval most megint tanulok gitározni, és kurvajó. azt szerettem az éneklésben is, hogy az a 60 perc az arról szól, amiben jól érzem magam. a zenéről, egy-egy kedvenc dalomról. végre nem érzem azt, hogy fárasztok valakit, amiért lelkesen papolok arról, amiről a legjobban szeretek lelkesen papolni.

ma madonnát tanultunk, majd meghaltam, olyan nehéz volt, de imádom, hogy sikerül, és olyan, mintha egy 25 éves álmom válna valóra, ami kurva jó érzés.

ez most egy ilyen bejegyzés, semmi extra, csak ezt le kell írnom, hogy emlékezzek majd arra, milyen iszonyú szerencsés vagyok, hogy az életem szerves része lett a zene.