keserű

keserű vagyok, mert nem így kéne csinálni. tudom, érzelemmentesen kellene, és akkor el lehetne kerülni a teljes erőből falnak futást, de én már csak ilyen vagyok. nekifutok, hátha most lesz ajtó, de nincs. nem épített a tulajdonos, marad a kőkemény beton és a keserű íz a számban, amit a hirtelen fájdalomból való magamhoztérés okoz.

minek keresem az ajtót egyáltalán. miért nem fogadom el, hogy nincs, talán soha nem is volt. nem ő zárta be, nem én csuktam be magam után. egyszerűen csak nem volt.