volt egy csomó minden. volt lisszabon, meg valahogy eljárok mostanában, úgy értem, inni, kicsit talán spontánabb vagyok végre, mint az elmúlt időkben, amikor mondjuk ki, csúnyán összeráncolta a lelkivilágomat az élet. eh.

mindegy, szóval ez. most a ribivel ittam egy fröccsöt és becsíptem, na. és jó ez.

nem tudom, mi van, valahogy. mindig ugyan oda lukadok ki, hogy akkor mi a lófaszt kellene csinálni, ami folyamatosan feltölt. hogy az mi az. ami így. folyamatosan. feltölt.

ez milyen már. mennyi vagyok, 32. és akkor ez. őrület.