van ez az eső, a kopogás, az eső, a maszat, a tapadó ruha, az eső, de nincs ritmusa, csak körbevesz, a füleden csöpög, a hajad közepén, fent koppan, milyen furcsa hangja van, aztán meg belemegy, mert belemegy a cipőbe, és először csak hideg a zokni, aztán az is maszatos, és vizes meg hideg, és a szempillád is vizes, mint mikor feljössz a víz alól, csak most nincs az az intim viszony a vízzel, és az autók zaja van még, azok is egészen másképp búgnak, és lámpa sem érvényes, nem úgy érvényes, és nem az a lámpa, és nem mész sehova, mert mindenütt ugyanaz van, mert felnézni most nem lehet, mert felnézve minden csepp visine, és csak előre nézel, vagy lefele, és maszatosak az emberek, és a lábad hideg, és a hangja is megint a cipődnek, és ha meg is érkezel, már teljesen mindegy, hogy hova, mert útközben mindent, amit aznapra tartogattál elmosott, kimosott, kiáztatott, ellopott belőled az élet.