valahogy megváltoztam. nem is vettem észre.

például nincs kedvem írni. illetve, nem tudom, hogy le akarok-e írni dolgokat. akarom-e, hogy olvassanak dolgokat. nem érdekel addig, hogy leírjam. ami meg mégis, azt meg jobb szeretném bent tartani.

mi marad, igaz? mert faszom fog írni a politikáról, micsoda faszság már az.

aztán meg mi van még, az állásinterjúk.. persze az egy érdekes téma. emberek. újak. jézusom, annyira unom őket. de tényleg. olyan baszott ritka egy igazán jó beszélgetés. igazi kérdésekkel, igazi válaszokkal és igazi csönddel.

egyébként jól vagyok. itt belül egész, és ez a fontos.