végem van a lauryn hill-től amúgy. nemcsak ahogyan énekel, reppel... legfőképp a szövegek. még ha tökéletesen másban vagyok is, annyira át tudom venni tőle az érzést, hogy a végén azon kapom magam, hogy majdnem már könnybe lábad a szemem, hogy milyen geci is az élet, és tényleg baszki, ha már kidobtál, engedjél el, aztán percek kellenek, hogy rájöjjek, hogy hiszen ez nem is az én életem.