abban a nem ritka szituációban találtam magam ismét, amikor már nem tudom, melyik szál hova és honnan fut, és kinek kell felkapnia, és hova kell kivezetnie.

nem hibáztam, csak egyszerűen jöttek itt emberek, vagy pont azáltal, hogy nem jöttek ide emberek, a lényeg, hogy a szálak elindultak, elmozdultak, eltűntek, megvastagodtak, összebonyolódtak, és én most ülök, és nézem ezt az egész gombolyagot, és kurvára nem fogok semmit sem kezdeni vele, max elvágom a picsába egy ollóval az egészet, hogy át tudjak haladni a lifthez, onnan meg a kurva nagy szélben haza.