-

olyan vagyok, mint egy véglény. és utálok erről írni itt. csak hát ez van bennem.

fejfájással keltem, aztán meg bejöttem ide, és olyan érzés volt, mintha mindenhol valami ellentétes pólusú mágnes lenne, nem éreztem, nem találtam a helyemet. még szerencse, hogy délelőttre nem volt konkrét munka. úgyhogy kimentem a puskinba, végre nincs ez a rohadt meleg, kicsit sétáltam, aztán beültem egy kávéra, meg sok víz, mert a víz fontos, nem csak önteni kell, hanem inni is. füles magazinnal, rácsúsztam, azt hiszem.

aztán most vissza, mert tolni kell, prezentáció, meg szinkron nemsokára, és vonszolom magam után a lelkemet, bár szívem szerint elhagynám valahol. mert minek fárasszam, minek vigyem.