teher
megvettem tegnap ezt a winterson könyvet. a teher címűt.
fú, nagyon jó. fú. kiültem a puskinba elolvasni, és nem is tudom. azért a winterson, mert olyan szavakat használ, amelyek szükségesek nekem, mint egy falat...
"Eltávolodásban én is jó vagyok. Az elutasítás megtanít rá, hogyan utasíts el te magad is. Elhagytam a szülővárosom, elhagytam a szüleimet, elhagytam az életem. Maradtam menekülő. Miért tűnt mégis elviselhetetlennek a teher? Mit is cipeltem valójában?"
"Minél többet cselekedtem, annál többet cipeltem. Könyveket, házakat, szeretőket, életeket, mind a hátamra tornyozva, mert ez volt mindig a legerősebb testrészem. Edzőterembe járok. Fel bírom emelni önmagam súlyát. Fel bírom emelni a magam súlyát. Fel bírom emelni a magam terhét."
"Atlasz szerette a Földet, a talaj morzsáit az ujjai között, a tavaszi rügyfakadást, a hosszan gyümölcsöző őszt. A változást.
Mostanra a Föld megváltozott, de Atlasz rendületlen maradt, a lapockáján érezte a ferde tengely forgását. Minden ereje arra összpontosult, hogy fönntartsa a világot. Alig tudta már, mi a mozgás. Nem számított, hogy a kényelem kedvéért kicsit igazít a helyzetén. A roppant súly mindent meghatározott.
Miért?
Miért ne tehetné le?
Atlasz kétoldalt elengedte kezével a világot. Nem történt semmi.
Letette kezeit maga előtt az univerzum padlózatára vagy a csillag-plafonra, nem tudom, hogy melyikre, majd kinyújtotta a bal lábát, így most előrehajolva a négy végtagjára támaszkodott, a Kozmosz egyensúlyban maradt a hátán. Lajka oda-vissza futkosott kezének szétterpesztett ujjai között. Sosem látta még a gazdáját mozdulni.
Atlasz előrébb kúszott, majd hirtelen hasra vágódott, kezét a fülére tapasztotta, a kutya hüvelykujjába kapaszkodott. Atlasz várt, a végzettől való rettegésbe dermedve. A kutya is várt, orrát a mancsai közé rejtve.
Semmi sem történt.
Írjuk le hangsúlyosabban - SEMMI.
Atlasz felemelte a fejét, visszafordult, fölkelt, hátralépett. A kutya feltartotta az orrát. Atlasz a terhére pillantott. Nem volt teher. Csak a gyémántkék Föld volt ott az űr vadonja által körülvéve."
7 megjegyzés:
linkeltek a blogomba ilyen vándordíjjal bocsi.
hát engem most teljesen mellbevágott, hogy nem is tudtam róla, hogy van új winterson. aztán meg az vágott mellbe, hogy nincs kedvem elolvasni. pedig annyira, de annyira fontos volt. van a szövegeinek egy nagyon nyugtató sodrása, nem? jut eszembe, én anno igértem neked egy passiont, itt van mögöttem az irodában, az a tied.
nvoice, köszönet, de asszem, megakasztom :)
szomjas, igen, valami olyasmi, hogy a sodrás, az lehet a titok, jól rátapintottál asszem.
jó egyébként nagyon ez a teher, neked meg aztán nagyon tetszene, bár már nem emlékszem, oda vagy-e a görög mítológiáért, de asszem, szereted.
a szenvedély megvan nekem, lehet, hogy régen, mikor kértem még nem volt, de azóta már pótoltam a hiátust:)
odavagyok igen. :) de angolul, hardcover, első kiadás (asszem, most nem vagyok benn), nekem meg kettő van.
akkor kell :)
hát akkor majd találkozunk! egyszer. :)
Megjegyzés küldése