írni

mondjuk ma, vagyis tegnap éjjel egészen jót beszélgettem dáviddal. ez biztos annak is köszönhető, hogy nem volt hosszú. a beszélgetés.
nincs kedvem aludni.

egy csomószor gondolok tök értelmes dolgokra, meg arra, hogy na, ezt majd leírom, hogy ne felejtsem el, aztán mikor belépek ide, akkor meg egyszerűen ülök, lehelet finoman rajta vannak az ujjbegyeim a space-en, az a-n, az r-en, az e-n, meg az enteren, és érzem, ahogy jön ki a laptopból az energia. érzem, ahogy kúszik fel az ujjaimon, a tenyeremen át, a csuklómnál kisebb kanyar, majd végig a vénáimon a vállamig... ott mindig elakad.
és mire ezt végiggondolom, már azt is elfelejtem, hogy egyáltalán írni akartam valamit.

hát így.