lávsztori
most, hogy már egy ideje levelezek csicsikével erről a témáról, kikristályosodott bennem, hogy a köcsög vallás, meg a köcsög regények ültették el az emberben ezt az örökkön-örökké-csaktéged-szeretlek szerelmet.
és hogy ez milyen piszokság azért. mert nyílvánvaló, hogy nincs ásókapáig tartó szerelem, és nyílvánvaló, hogy a regényekben mindig hatalmas lánggal égő dolgok is csak azért égnek hatalmas lánggal, mert a betelejesülés akadályoztatva vagyon. (és persze azáltal, hogy azt mondják van ilyen, jönnek a lelkiismifurdik, meg a parák, hogy az én hibám, meg én képtelen vagyok erre, meg engem nem lehet szeretni, meg ő egy állat, meg nincsenek is érzéseid etc.)
meg kellene írni az anyegint úgy, hogy már egy éve együtt vannak, meg a szerelem a kolera idejént, meg az összes többit. és látnánk, hogy tatjana a pokolba kívánja anyegint, és hogy anyegin csapja a szelet a szomszéd utcai katyerinának, és hogy kurvára olyan a szerelem, ami csak magáért van, és mindegy neki, hogy honnan jön a szikra csak jöjjön, és lobogjon.
egyébként ezt most nem fejtem ki rendesen, csak aztán nehogy úgy járjak, mint anyjok a cotcoton.
2 megjegyzés:
persze hogy így van, de amiben én vagyok, azt nem nekem találták ki. boldog szeretnék lenni. valakivel. aki legalább egy ideig nem néz a szomszád lányra. sem az exekre. és legalább egy ideig cask engem szeret. aljas az élet.
kondícionáld magad arra, hogy az életben nem ez a legfontosabb. slusszpassz. és hogy nem ettől leszel boldog. vagy legalábbis nem csak ez a feltétele. a boldogságnak.
Megjegyzés küldése