táccsmí

szabiék szobájában (jaj de szépen alliterál, mondd csak ki, gyönyörű, nem? na.) szóval a szabiéknál doors feldolgozások szólnak, és most szólt a kámon, kámon, kámon, kámon, kámon náu táccs mí béjb... és nekem ez a dal a tótadri, meg london, meg párizs abban a motelben, meg gyöngyvirág illat, és nem is tudom. tótadri az az ember, akit azóta sem találok, sem wiwen, sem sehol, nem is értem.

amúgy rémes hasfájós nap ez a mai, nem intézek semmit, pedig intéznem kellene mindent, illetve bamba vagyok. ezt is minek írom vajh?