estve
micsoda drámák vannak mindig az eklektikában! beszarás. beültünk a csicsivel egy jó kis mozizós helyre, és írtó jól szórakoztunk, ágotával egyetemben. folyton összeröhögtünk egy-egy izgalmas jelenetnél.
mondtam is, hogy tegyen be kamerákat, és lehessen nézni a website-on, mert egyfelől kurvaizgi megnézni, ki van lent, érdemes-e menni, másrészt meg mikor itthon eszem a smacket a szivacsomon, akkor lehet nézni a drámát, soha nem maradok le semmiről, haha!
mindegy is.
ja meg kibaszás van, holnap 8-tól van program, ráadásul nem rossz, közben meg fél 9-9 körül jön dávid, haza kell hoznom, mert nincs kulcsa. faszba, de tényleg, nem is tudom.
az alteregóval meg sehogy sem vagyok. nem tetszik, végülis azt hiszem, ez az.
csicsikém, áldom amúgy a türelmedet és a figyelmedet, elképesztő vagy.
és nem tudom, hogyan kell lépnem, hogyan kell lépnem jól, helyesen. nem tudom, egyáltalán kell-e lépnem. nem tudom.
6 megjegyzés:
ahogy jön, úgy lépj. ha gondolkodsz rajta, akkor már nyilván más a megközelítés. ja, és empátia, amit ez a kislány ma kapott, az több, mint én amit összesen a sacitól, meg tőled, meg a beától.
mármint bántást kapott, vagy empátiát? mert azért én elég sokat foglalkoztam ám veled ahhoz, hogy most ne azt mondd, hogy te egy este többet foglalkoztál ezzel a kislánnyal, nem? úgyhogy gondolom, a fájdalomra gondolsz..
nyilván a fájdalom, megszégyenítés és önmaga megalázása. fura, én ugyanezt nyomtam, ugyanígy, ennyire mazon.
akkor sem értem, minek foglalkozol ezzel az egésszel. ha nagyon akarod ápolni, ápolhatnád úgy is, hogy közben nem vagy a két rózsa társaságában, talán hasznosabb is lenne.
jajajaja. vagy senkivel sem onnan. :D a végén mindig te maradsz meg.
hát ezaz baszki.
Megjegyzés küldése