anyuskám

anyám meg pesten volt ma. pénteken hívott, hogy találkozzunk ma a gyűlésen. mondtam neki, hogy anya, én nem annyira akarok gyűlésezni, bár szívesen látnálak, csak ott nem annyira. erre besértődött, hogy milyen vagyok, olyan ritkán találkozunk, és akkor én így. na erre megenyhültem, mondtam neki, hogy jó, üsse kavics, legyen gyűlés. erre ő, hogy ha nem akarok, ne menjek, neki mindegy. szabályszerűen könyörögnöm kellett végül, hogy hadd menjek a gyűlésre.
na, aztán felhívott ma, mikor már majdnem elkészültem, hogy nemsokára indulnom kell, hogy rengetegen vannak, meg biztonsági intézkedések, és nem is a symában van, hanem valahol messze, úgyhogy akkor ne menjek, majd a jövőhéten úgyis jön más miatt, akkor talizzunk. mondom neki, jól van, akkor jövőhét, jobb is így. letettük, erre hívott fél óra múlva, hogy hát ha akarok, akkor tkp kijöhetek, mert azért meg lehet ezt oldani, tisztára, mintha szomorú lettem volna, mert nem mehetek el oda, ahova eleve nem akartam. na, hát ilyen az én csudaanyukám, annyira cuki, hogy szavam sincs, csak imádat, meg tisztelet, mert utánozhatatlanul csodálatos nő. na.