analizátor as always

egyébként olyan vagyok, mint amilyen ketrecben lehet egy állat. illetve nem tudhatom, milyen nekik az, de biztos kurva szar. szóval hogy azt érzem, hogy korlátok vannak, és az a legdurvább, hogy ezeket a korlátokat nyílvánvalóan én építettem magamnak, csak arra még nem sikerült rájönnöm, mikor, miért és hogyan.

pillanatnyilag azt gondolom, hogy a megoldást egy nemjózan pillanatban fogom megtalálni, mármint, hogy bontsam-e a korlátot, átugorjam, vagy csak szereljek rá egy ajtót, de az is simán lehetséges, hogy rossz a módszerem, nem tudom. mindegy.
azt gondolom, hogy az alkohol arra mindenképpen jó, hogy felszabadítsa a gondolataimat a hétköznapi szarok súlya alól, hogy legyen esélyem végre olyanon gondolkozni, ami valójában fontos.