sztori

szabaddá akarlak tenni, mondta, majd ráborult. aztán megbeszélték, hogy ez nem egészen az.
szabaddá akarlak tenni, mondta újra, majd körbeszőtte érzelmekkel. aztán megbeszélték, hogy ez nem egészen az.
szabaddá akarlak tenni, mondta megint, majd beborítottal betűkkel. aztán megbeszélték, hogy ez nem egészen az.
szabaddá akarlak tenni, mondta ismét, és elöntötte bűntudattal. akkor rakták ki a pontot.

igen, jól látod, mintha csak róla szólt volna, arról, akit végülis nem tett szabaddá. de ne ítélj elsőre, hidd el, hogy a test, a betűk, a bűntudat elfedi a lényeget. és a lényeg az, hogy valaki passzív, mozdulatlan. nem, mert érzéketlen, vagy mert nem lenne neki jó az, ami van, hanem azért, mert nem tud mozdulni, mert természetellenes a közeg, illetve nem tudja elengedni magát a ráaggatott dolgok miatt. meg mert pontosan látja, hogy ez nem róla szól. ez vágyakról, ideákról szól.

az érzésbe beleszeretni, a vágyba beleszeretni, a lehetőségbe beleszeretni, és aztán ennek a súlyát rárakni a másikra. nem különleges, ha kikerül a pont.