wörldpísz

mit össze szarozik ez a blogger, már nem is időszerű, az imént eltűnt egy postom, ami a sötétedésről szólt, meg hogy játszottam kint az előbb, szedegettem piros bogyókat, és a kukába céloztam velük messziről, és nagyon jó volt, mert olyan simogató a hőmérséklet, és nagyon szép a fény is, és most valahogy jó, valahogy békés, nyugodt, igen.

meg azt is írtam, hogy nem esem kétségbe sosem, mert pontosan tudom, hogy minden rossz elmúlik, meg mert vannak szépséges dolgok, és csodálatos pillanatok is, mint pl a bogyódobálás, vagy egy tekintet, vagy egy hosszú, óvatos mosoly.

szóval most, hogy az ég úgy néz ki belebatikolja magát a látóhatárba, most akkor minden rendben.