taxik

odafele a taxis negyed órán keresztül magyarázta, hogyan kell úgy hamuzni, hogy ne essen vissza az ablakon át. nem is kíséreltem meg elmagyarázni neki, hogy értelmes ember vagyok, hallgattam mélázva, a macskakőrázás ritmusára fújva a füstöt - máramennyire.
olyan kávét ittam a kávézóban, ami a kedvencem, ami ilyen krémes, és a tejhab is olyan, mintha valamiféle krém lenne - bele tudnék fulladni az ilyenbe.
aztán vissza már jobb volt, mert nem kellett beszélni, most meg éhes vagyok, és azon röhögök, mennyire szar már, hogy az élet jobbára ennyiken múlik, már a megélhetés része, hogy akkor most hogyan adod el magadat. picsafasz.