roma

szóval néztem a struccot, fatima volt benne a fekete vonatból, ami szerintem a legjobb magyar zenekar volt, az van. azóta sem írtak olyan zenéket, olyan dallamokat itthon, az van. a fatima mindenféléket mondott, és nagyon okosakat, az van.

persze én régóta elfogódott vagyok a romákkal. biztos, mert velük nőttem fel. gyerekkoromban, anyám osztályából folyton fent voltak nálunk a roma gyerekek. norbit leszámítva a legjobb barátaim is mind romák voltak. aztán tizenévesen lett a költő, horváth gyula, akivel a menza előtt ismerkedtem meg, délit árult. és akkor vele árultam én is a délit minden nap, iskola után. nagyon szerettem őt, akkor még fiatal volt, csak évekkel később őrült meg, mikor már elhitte, hogy költő.

persze volt közben egyszer, hogy nuncsakuval megkergettek, de tutifix, ha megálltam volna, akkor nem lett volna semmi. mert pimasznak pimaszok, de nem bántanak. tudom. egyszer alámnyúltak, illetve nem igaz, csak próbáltak. persze, tudom, hogy van kivétel. van, akinek akad rossz élménye, igen. azt viszont két kezemen nem tudom megszámolni, hányszor bántott nem roma.

na mindegy, a lényeg, hogy a gimis koromban meg a zsolti volt, aki annak ellenére, hogy rém büszke volt romaságára, kurvára frusztrált volt pont emiatt. felvették pedig filozófiára is, egészen jól boldogul. sokat zenéltem a zenekarában, a legjobb dalszövegeket írta, általában lokálpatrióta dalok voltak, vagy a haverok ihlették meg őt. ("kisattila a vasember, tekerek egy spanglit szívjuk el".) meg együtt voltunk star wars rajongók, és csináltunk kurvajó fanzine-t is, ami iszonyú szórakoztató volt.

aztán volt dzsekó, akivel nagyon sokat beszélgettem, még a dangerous kazimat is neki adtam egyszer, majdnem sírt, olyan boldog volt. a tibi. aztán jártam a szondira, dalokat vettem fel a régi, ezüst színű diktafonommal, ami aztán tönkrement, mert ráfolyt a táskámban az epres joghurt.

nem is tudom, már vagy 6-7 éve nincs roma barátom. amióta elköltöztem miskolcról. néha hiányzik egyébként. nem tudom, mi, de néha hiányzik nagyon.