nosleep

nincs kedvem aludni. kurvaélet.

legszívesebben beülnék a kádba, de azt most már nem lehet, viktor lefeküdt.

anyám, ha fürdik, mindig minimum 2-3 órát tölt a kádban. emlékszem, mikor még az avason laktunk, a sályi utcában, volt olyan, hogy befeküdt 8-kor, és hajnal 3-kor jött ki, elolvasott egy robin cook könyvet a vízben. mindig újra vizet engedett, ha kihült. örültem neki, mert ilyenkor lehetett sutyiban hajnalig tévézni. nem is volt olyan adás, ami érdekelt volna, de tévéztem, mert lehetett. milyen hülyék a gyerekek. olyan is volt, hogy elaludt anya a kádban. ezért később sokszor be is jártam hozzá a fürdőbe, mert féltettem.

jó volt ott a sályin. egy szobában laktunk a tesómmal, egy ágyban aludtunk. vagyis egy-egy ilyen kinyitható szivacságyon, de egymás mellé volt rakva. mindig hagyma szagú volt a lehelete. szerettem ott.

itt is szeretek lenni, annak ellenére, hogy viktor néha tényleg nem normális. bár tény, hogy sokat változott, már nem annyira hülye, mint régen. meg kedves ember azért. alapvetően.

ááááá, mindegy. minek írok ezekről? nem tudom.