péntek, szeptember 15, 2006

vers - zene

istenem, micsoda seggfejek vannak, jól felhúztam magam. megnéztem a youtube-on megint az ohszívnyugodjot, és nézegettem a kommenteket. és valami hülyefasz mondja, hogy persze, egy ilyen versből nem nehéz, meg mittomén, és akartam kommetnezni, de hatszázszor kell confirm-ot nyomni, meg minden szart, úgyhogy elúntam.
a gyereknek tuti az óda a kedvenc józsef attila verse, és a kedvenc könyve a százévmagány vagy a mester és margaréta, úgyse értené meg az egészet.
az ágnesben az a klassz, hogy egyrészt ez pont nem egy kurvaisten, mekkoravagy vers, másrészt a verstani ritmikája is bazinehéz. és akkor nem azt csinálja, amiből a kaláka 26 éve megél, hogy a jól bevált négy akkor meg lalalala, ami egyébként tök jó, hanem csinál egy igazi, mai pop dalt bazd meg, és kérem szépen, hogy akkor csinálja utána valaki. csinálja valaki utána így.
azistenbasszameg. hogy felhúztam magam egy ilyen szar semmin, hihetetlen.

5 megjegyzés:

kovácspiroska írta...

ez nem szar, nem semmi. amúgy. olvasom és leosztom mint a szart. faszfej geci. műértő köcsög fasz.

villanella írta...

hagyd a faszba, pont olyan tipus, akivel hetekig "vitatkozol", és ugyanoda jutsz majd mindig. fülön be, fülön ki.

Névtelen írta...

én szeretem a százévmagányt, ez most baj?

villanella írta...

nem. én is szeretem a százévmagányt. ez most másról szól. más nézőpontból. máshogy.

villanella írta...

:) egyébként néha tök előítéletes paraszt vagyok. mindegy, nem szoktam kitörölni semmit. most sem fogok.

website statistics
hit counters