tombolda

amúgy faszkivan ezzel a mostani élettel, amiben kurvára nem csinálhatom azt, amit akarok, és kurvára nem értékelnek úgy, amennyit érek, és kurvára nem érzem jól magam. mert legyünk őszinték, így van.
persze, persze, vannak jó órák, meg pillanatok, meg mittomén, de basszemeg, hogy olyan csipcsup szaros ügyekkel kell foglalkozni, amivel így kurvára nem akarok, és nem tudom azt sem, hogy ha tudom, mit szeretnék, akkor a faszomért nem lehet az.
ideges vagyok, most hisztis, de csak egy-két perc az egész, mert majd kisétálom, csak ez a kurva feszültség, és ilyenkor fogalmazni sem tudok korrekten, meg amúgy is mindenki kapja be a faszom. jó, persze, ne. mindegy.