péntek akkor

voltunk a várban, ahol egy református lelkész hangú pali beszélt bele a furulyázásba, ami elviselhetetlenül hangos volt. mindenki a diósgyőr meccsre volt kiváncsi, rajtam kívül.
sok év után újra láttam egy rokon családot, asszem anyám másodunokatestvére, annak neje, és gyermeke volt, akikkel utóljára 91-ben találkoztam, és abból is csak arra emlékszem, hogy volt egy babettájuk, ercsiben laktak, és folyton babettáztam, pedig tilos volt, meg hogy trágya szag volt az utcában.
aztán meg most a fateromnál vagyok, mert ő meg elment hétvégére, én meg elkértem a lakáskulcsát, úgyhogy itten vagyok egyedül, és ez jó. net, sokcsatornás tévé, bazi nagy pecó. a főutcán. ilyenek vannak.
meg valami furcsaság, meg még sok más furcsaság, meg még egyéb furcsaságok is.