off

utálom, amikor szánalmat érzek, utálom, mert olyan, mintha értékrendet állapítanék meg jómagam, és a szánalmat keltő ember között, amit nyílván nem akarok. de előfordul, mint ahogy most is, hogy már nem is indulat van bennem, vagy harag, vagy basszamegesgőz, hanem egyszerűen csak szánalom. a vállamra hajtanám a fejét, és megsimogatnám, hogy nyugodj meg, és tegyél valamit, hogy szeressenek, mert biztosan menni fog, mert van benned szerethető dolog, mindenkiben van, és akkor majd látod, hogy sokkal egyszerűbb, és mosolyogva is tudsz majd aludni, és nem csak a macskáid várnak majd reggel a kávézóasztalnál.