nemitt

most hogy ilyen viharleszmindjárt idő lett, olyan, mintha este 10 lenne, az imént azon kaptam magam, hogy veszem elő a cigit a zsebemből, annyira nem irodaérzés ez most, nagyon nem. szeretem az estéket, meg még egy csomó mindent szeretek, és megint kell sétálnom, mert hiányzik, no nem a séta, hanem amit mond, mármint a természet, amit olyankor nekem ad. csöndesen nézni a fákat, és figyelni, ahogy a lépésem neszére válaszolnak a levelek. hagyni, hogy az arcomon csússzon nagyokat a szél, és a hold fényét sem megtörni, csupán átereszteni a mellkasomon. kifúj. belélegez. kifúj.