otthon
miskolc egyébként csodás. a lugasban nézni a meccset, aztán a kalákára elsétálni a várhoz. a kontúrokon csücsült a majdnem teli hold, és pont, mint 8 éve, a várárokban kivetítőn nézték a fiatalok a meccset, csak most nem a franciák nyertek. szeretem a pillanatokat, nemcsak a hold fényét, hanem a sötétet is, mikor a kapuban búcsúzkodunk.
2 megjegyzés:
fú, 8 éve, csodás volt.
lyon egyik messzibb, pici elővárosában voltam, egy hátsó udvar meg egy hátsó utca találkozásánál egy betonperemen hevertem egész koraeste. az utcán egy lélek se, mindenki a focit nézte, és mindenki üvöltözött. tehát egyedül voltam, de mégse. főleg, hogy mert azért csináltam, mert körülöttem-felettem 20 centitől az égig sarlósfecskék rajzottak, meg tudtam volna őket fogni, a fülembe surrogott a szárnyuk.
első félidő után kórus a házakból: on va gagner! on va gagner!
közben meg natalie (a fiatal nő, akinél laktam) cérnahangján ugyanarra a ritmusra egyszercsak: c'est pas fini!
jó volt.
hühh, gondolom..
Megjegyzés küldése