még mindig víédzsvan
az aerosmith dream on-ját viszont kb 10 éves korom óta szeretem. nagyon szép érzések vannak bennem, amikor hallgatom. és de durva, hogy 73-as. ez tök érdekes.
borsófőzeléket ettem ma, nem volt olyan finom. ez az egy, amit nem csinál olyan jól anyám. micsoda fontos dolgok ezek, nem? mindegy is.
lemegyek a mélyhűtött vizemért. gecimeleg van.
az mér van, hogy valaki, valaki egészen másnak rosszat akar? jó persze, néha nekem is megfordul a fejemben, hogy basszameg, de tettekig sosem jutok el. de mért van, hogy van, aki eljut addig. nem értem ezt az önzőség dolgot egyébként. persze, én is tökre szeretem magamat, meg szeretném, ha nekem jó lenne, de nem bármi áron, vagy nem úgy, hogy neked szar legyen. furcsa, hogy van akinek eszébe sem jut, hogy hogyan hat másra az, amit csinál.
2 megjegyzés:
semmi sem történt, csak filózok folyton, tudod.
és igen, a koncert verzió csodaszép.
persze hogy van. tök nehéz elképzelni, de van. számomra is érthetetlen.
Megjegyzés küldése