hohó
egyszerűen nyűgös vagyok. nem értem pedig.
és levelezek azzal a lánnyal, akivel két szigeten dolgoztam, illetve csak egy szigeten dolgoztam együtt, mert a másikon még csak vendég voltam, de ez most nem fontos. anna egyébként. és most kicsit be is depresszióztam ettől, mert a gyávaságról beszéltünk, meg arról, hogy ez a nemzedék képtelen kimondani az érzéseit. és tényleg egyébként, inkább lógva hagyják a dolgokat, pedig semmi gond nincs azzal, ha azt mondom szeretlek, mondjuk, aztán meg két hónap múlva azt, hogy te figyi, végülis nem, tévedtem, nem érzem már ezt. szóval az csak jobb, mint a kimondatlanság, meg az izgulás, hogy akkor most igen vagy nem, nem? ezért stresszes mindenki basszus, nem a pénztelenség, meg a kibaszott kánikula az ok, hanem hogy fojtogatnak a ki nem mondott szavak.
2 megjegyzés:
szerintem ez nem nemzedék-függő. ezeket nehéz kimondani. vagy miből gondolod, hogy másoknak könnyebben ment? szerintem a filmekben azért is kurvára izgi, mikor ezek kimondódnak, mindenki egyből hegyezi a fülét, hogy na mi is van, kommunikáció? lehetne ezt így is? és az milyen lenne?
különben meg egyetértek. tényleg kevesebb feszkó, még akkor is, ha nem jó mondani meg hallani. de kommunikálás van. egy gesztus, hogy fontos a másik. hogy látom a másikat.
ugye? jóvan, nem nemzedék függő, velem lehet egyezkedni, de azért kevesebb nálamnál felnőttedd embert tudok mondani, aki kussol, mint, aki nem.
Megjegyzés küldése