tökéletesen kiürült az agyam. csak a zene szavai vannak benne, amit épp hallgatok. azok is csak a következő szóig. bambulok, mindenütt ott felejtem a tekintetemet. érdektelenné vált minden pillanatok alatt. furcsa érzés, olyan, mintha egy transzformer lakna bennem. lehet az vagyok. fasz tudja. el kellene indulni haza, így semminek sincs értelme tudlajdonképp.
csütörtök, június 29, 2006
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése