filosz

az van, hogy ezeket mind kis szaros fejjel olvastam, na nem mintha azóta okos lennék, és értelmes, de akkor még annyira nem volt bennem semmilyen gyakorlati tapasztalat. most újra olvasom őket akkor, bár kicsit félek az élménytől, mert ha akkor olyan erős volt, akkor ki a franc tudja, mi lesz most.
emlékszem arra is, hogy a történelem hasznáról és káráról fenekestül forgatott fel, és hogy az ecce homón nagyon sokat nevettem. és tudom, hogy a zarathustrát másképp kellene látnom, de nekem a mai napig meseszerű.
kierkegaardnak is a nagy részét még éretlenül faltam fel, de a csábító naplóját már ésszel olvastam, persze pont annál volt kevésbé fontos. ettől függetlenül másként is éltem meg, de persze nem lep meg, mint ezt már korábban mondtam is. a vagy-vagyot olvastam újra azóta csak, de azt évente egyszer minimum elolvasom.