felicity

tegnap hosszú idő után voltam újra moziban. ja igen, egy ideje nem járok moziba, mert feszengek az egésztől. hogy két óra vigyázzban ülés, max a lábamat teszem fel az előttem elhelyezkedő széksorra. se cigi, se kávé, se pisi.. nem bírom én az ilyet.:)
na, szóval megnéztük a trans americát, és kedves volt nagyon. és megint rájöttem, hogy sokkal jobb, ha nem megy a mélyére egy film a témának, de eljut sokmillió emberhez, mint ha igen, de csak egy réteg látja, aki valószínűleg otthon van a témában amúgy is. a felicity meg csudajó. akkoris.

egyébként vagy 2 éve képes vagyok a legszarabb romantikus gányon is sírni. nem értem, miért, de igazából nem zavar, csak röhögök magamon néha. tegnap nem sírtam, úgyhogy lehet, hogy mostantól másképp lesz.