mellékes
akármennyire is érzésektől mentes az apámmal kialakított viszony, azért megráz, ha nincs jól.
mint ahogy megráz az is, ha felismerem, mennyire lényegtelen mindaz, amit csinálok ebben a kurva hivatalos életben. legalább egy jól elkészített kávénak, vagy koktélnak volt haszna. és kurva sok mosolyt láttam. ami ma már elképesztően ritka. pedig valahogy abból táplálkozik az ember. meg az érintésből.
3 megjegyzés:
pont igy vagyok a legtöbb rokonommal.
csinálom nekik a koktélokat és semmi :D
de legalább alkeszek lesznek a végére, nem? csodálkozol?:)
Megjegyzés küldése