lost

régen, mikor még volt időm dolgokra, meg energiám is, akkor sokat mászkáltam, de nem úgy értem, hogy buliztam, bár azt is, hanem mászkáltam, szó szerint. szóval régen, mikor mászkáltam, akkor jó volt, mert lehetett gondolkozni, meg látni, meg érezni, ha hideget, hát hideget, emlékszem, mikor a fagyos duna volt, meg a sirályok, akikre azt hittem belefagytak, vagy még régebben a bükkben, vagy a kisvasútnál, hogy mennyire tiszta lesz a fejem a növények között, hogy milyen szépségeket rejt az éjszaka, és hogy mennyire sokféle érzelem lehet egy pillanatban, és olyankor megértettem, hogy semmit sem érnek a szavak.

aztán szófixált lettem, szófosó, magyarázós, megbeszélős, kurvaélet.

most meg undorodom a szavaktól, jó, tudom, használom őket most is, de van, hogy egy betű már hányingert kelt bennem, mert látom benne a jelentéktelen jelentést.

lost is mistranslation.