in case

vannak helyzetek, amikor érzem, hogy mit nem szabad mondanom, mégis mondom. persze egyre kevesebb, ahogy szép lassan megszokom azt, hogy az embernek mű arcot kell felvennie, mű mondatokat kell mondania, és mű érzelmeket kell mutatnia, ha szeretne valahogy életben maradni a rendszerben (a rendszer részeként), de azért még van ilyen.

soha nem tudtam azt mondani, hogy nem. az azért fura szerintem. persze ez nem függ össze a mű dolgokkal.

csapongok, mi? nem baj.