van

ez a hely, ahol élek, és ott laknak sokan. kedves emberek főképp, de nem ismerem őket annyira, hogy ne legyenek kedvesek.
van több szomszédom is, ráadásul más dimenziókban mindig más. mindenkivel más a viszonyom, mégis ugyanolyan, ha úgy vesszük. sokáig mindenki azt kapta tőlem, amit szeretne. bizonyos dimenzióban most is így van, azt kapják, amire vágynak. de egyre több szomszédommal befejeztem ezt a fajta viselkedést, mert rájöttem, hogy hosszú távon rengeteg energiát vesz el tőlem a dolog.
amióta nem azt kapják, amire vágynak, azóta kevésbé szeretnek a szomszédaim, pedig ugyanaz a szomszéd vagyok. sokat gondolkozom azon, hogy kellene-e bármit is tennem azért, hogy szeressenek, de mindig arra jutok, hogy ez nem fontos. így legalábbis biztosan nem.

van egy szomszédom, aki például azért tart furának, mert érdeklődöm arról, hogy van. ezt ráadásul nem az ő kedvéért teszem. ugyanez a szomszédom általában úgy tartja, hogy az ember lehetőleg legyen mindig önmaga.
aztán van egy olyan szomszédom is, aki akkor tart furának, ha nem érdeklődöm iránta. amikor valamiért kérdezek felőle, mert tényleg kiváncsi vagyok, akkor látom a szemében, hogy talán újra barátok leszünk.
vannak szomszédaim, akiket nem ismerek még annyira, de érdeklődnek felőlem, és vannak szomszédaim, akiket nem ismerek, de érdeklődöm felőlük.
bizonyos dimenzióban az idővel van mindig baj, mert azt már nem kell magyarázni, hogy mit, mikor és miért teszünk.

ez az egész szomszédosdi egy nagy káosz egyébként, mert össze vissza építettek szinteket, meg lakásokat, meg a csengők is mások, az ajtók is, van amelyik kulccsal nyílik, van amelyik csak kilinccsel van zárva, és van ahol nincs is ajtó.