freeze

dobogókőn megőszültek a fák. hideg - meleg, egymás után. emlékszem a gyöngyházra, nem épült régen. nem kopogtattam, messziről néztem csak, körbejártam, ha úgy tetszik. a tánc valahogy átveszi az uralmat rajtam, és már nem szeretem az alkoholt. olyan itthon egyedül, mintha egy tisztáson ülnék éjjel, csillagtalan éjszakán. a levegőt is sötéten fújom ki. a fények is felismerhetetlenek. dans tes yeux.. ki kellene lépni a célkeresztből. a mellkasomra telepedett az éjszaka. furcsa, ha az emberek feladatot kapnak, olyanok lesznek, mint az agarak. a szemem alatt még mindig ott a festék, és forralt bor illat van az orromban. aztán vannak furcsán müködő emberek. és ma elnézést is kértem - ezt már régebben meg kellett volna tennem. a fehér tiszta ugyan, de baromi hideg.