reggel

rám tört a beszédkényszer az autóban. illetve mindig szoktam beszélni az autóban, ha egyedül utazom, akkor is (kivéve, mikor még volt magnóm, mert akkor énekeltem), de most, hogy utitársra leltem, azt hiszem kikészítettem idegileg teljesen, mert gyakorlatilag nem állt be a szám. nem értettem én sem, talán valami furcsa, ismeretlen reggeli betegség, nem tudom.

egyébként meg nagyon izgulok, hogy ma végre összejön-e géza meg kinga. szerintem igen.

ja, és az anyukám egy tündér, de ezt már sokszor írtam.

ja, meg hogy az emberek furcsák, de szerintem ezt is.