olyan sokszor eszembe jut még a kutyám. bélánál nincsen jobb kutya, én tudom. úgy szerettem. nemcsak azért, mert szeretett. akkor is szerettem, amikor szemétkedett, meg besértődött vagy csak szimplán rossz volt.
és a kis álarcát szerettem nagyon, meg a nyolcast a hátán és a pizsama szerű lábait hátulról.
nem is tudom.

és most ez a környezet, ami körülvesz.. elfelejtjük a rosszat, nem érdekel senkit. nem akarjuk megoldani, elsiklunk felette. az meg csak nő, növöget, megeszik mindent, ami az útjába kerül, mint a kisgömböc..