olyan régen volt már rám könyv ilyen hatással egyébként. mint ez most, amit olvasok.

és végtelenül hosszú és üres kontinumban érzem magamat, ahol csak a koincidenciák meg a különféle erők vezérelnek..
és ezt kell csak uralni egy kicsit.
kicsit.
csak.
kösz, kösz elég..

mindig a svéd gyermekversekre lukadok ki a végén. ez minden helyzet alapesszenciája.