nyálfolyós, horkolós finn ember az asztalnál, miközben csak 8 múlt még, és ébreszteni csak szuomi felkiáltással lehet, illetve pont hogy nem, mert a kedves simogatásra mosollyal válaszol, és máris szeretem. hiába a csillogó száj, ami az egykor folyt nyálra utal. hiába a horkolás. aztán elbóbiskol megint és ütlegelve kiabálva tessékelik ki, pont mikor már megszerettük.

egyébként meg pont leszarok mindent, mert pont annyira nincs közöm semmihez, mint amennyire a semmiknek köze van hozzám.

és akkor megyek, nézek valami ikszaktákat, vagy helyszínelőket, és pont jó lesz.

illetve lehet, hogy csak pont.