a nagyi hörögve vesz levegőt, nagyon rosszul van. a biztonság kedvéért, nemcsak karácsonyra, hanem a születésnapomra ideadja az ajándékot, mert hátha addigra már nem él. a mellkasára visszahúzza a fejem, amikor fel akarok emelkedni. szeret.
anya a kertben rószát szed, megszúrja a sok tövis az ujját. este, mikor belopózom hozzá, hogy megpusziljam, megfogom a kezét és meglepődök. paradicsomba csomagolta a nagyujját, hogy kijöjjön a tüske. szeretem.
az unokatesóm hatalmas pocak tulajdonosa, benne a kis hős már csak -1 hónapos. mosolyog rám, együtt nevetünk, fogja, szorítja a kezemet. szeret.
a nővérem a sajátos humorával beszól minednkinek. melege van, kutyákról beszél, jaj, a suttogóban szegény lovacska.. szeretem.
apám büszkén hallgatja beszámolóimat és a többi cucc közé teszi a legújabb írást. szeret.
a család lehet sok, az is lehet, hogy inkább elmenekülök, annyira sok, de csodálatos azért. engem sosem érdekeltek a hülyeségek. a lényeg a kézben, a tekintetben van.
hétfő, november 01, 2004
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése