mindig van min nevetni, még jó. ez a jó. ez mindig. jó.
csak azt az érzést keresem, amikor magamtól ébredek fel, a frissen elkészült bundáskenyér és a kakaó illatára, és tudom, hogy van valaki, aki ezt nekem csinálta, azért mert szeret.
én tudom, hogy az anyáknál senki sem tud jobban szeretni.
mikor sétálok, akkor mindig kiszakadok kicsit az időből és látom kivülről a dolgokat. olyankor optimista vagyok, mert érzem, hogy mindez baromira egyszerű. olyankor tudom, hogy mi számít, tudom, hogy mi van bennem, és mi van benned és azt is tudom, hogy ez pont elég.
péntek, november 12, 2004
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése