kellemes, kedves, vidám dallal a fülemben munkába érkezni jó. olyannyira, hogy folyton azt várom mindig, hogy valaki táncra perdüljön, mint az its oh so quiet-ben. de persze sosem, még a portás fiú sem, mikor kijön, hogy nyisson nekem teret.
semminek sincs köze ehhez az élethez, ezt érzem kábé. komolytalan minden egyes mondat és gondolat és fázis.
aztán meg úgyis minden időben jön, idejében.
kedd, november 02, 2004
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése