gondolkoztam, hogyan írjam, meg mit írjak, hogy milyen volt london, de nem jutottam dűlőre még. jó volt. nem tudom.
furcsán alakult, első éjszaka egy olyan fiúnál aludtam, akit azelőtt soha életemben nem láttam, csak az évi adta meg a számát és mivel nem volt szállásom, kénytelen voltam felhívni. kedves volt, kijött értem blackheatre, megosztotta velem a lakását, ágyát, takaróját. nagyon rendes dolog volt ez tőle.
aztán meg sétáltam folyton. nagyon jó volt egyedül. jó volt, hogy nem kellett alkalmazkodnom. sokfelé jártam, mindenütt beültem egy kávézóba, beszélgettem emberekkel, hallgattam, ahogy beszélgetnek a nénik a zöldségesben.. nem tudom. jó volt.
aztán esténként pedig találkoztam előbb georgi barátnémmal, aztán barbarával. az is nagyon jó volt mindig. valami bár, valami kávézó... voltam a candy club-ban is, az is meglehetősen vicces élmény volt.
nem tudom mit kellene írnom. de mindegy is.

akárhányszor kimondom, vagy kimondják azt a szót, hogy london, mindig a london megöl engem című film jut eszembe és a főszereplő srác arca, meg a csudaszép csizmája, amiben megy megszerezni az állást.. jaj, nagyon szeretem azt a filmet.