kedd, szeptember 07, 2004

épp

csak mint a mosoly,
amit nyakam köré tekertél.
csak mint a hang,
amivel teleöntötted fülemet.
csak mint a kép,
amit szemembe égettél..

nem vagyunk valóság.
nem vagyunk kitaláció.

pont az a mezsgye,
pont az a határ vagyunk,
amit soha sem kellett volna átlépnünk.

átléptük.
és most -
nem vagyunk.

Nincsenek megjegyzések:

website statistics
hit counters