épp
csak mint a mosoly,
amit nyakam köré tekertél.
csak mint a hang,
amivel teleöntötted fülemet.
csak mint a kép,
amit szemembe égettél..
nem vagyunk valóság.
nem vagyunk kitaláció.
pont az a mezsgye,
pont az a határ vagyunk,
amit soha sem kellett volna átlépnünk.
átléptük.
és most -
nem vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése