éjjel

a matitól mentem épp haza és még be akartam sétálni az éjjelnappaliba, hogy vegyek élelmiszert, mikor láttam, hogy a dob utcában ül egy lány és sír. kérdeztem tőle, tudok-e segíteni, mondta, hogy nem. aztán elindultam felé mégiscsak, hogy adjak neki egy cigit, hátha.. és akkor mondta, hogy bár egy cigi jó lenne, ha tudnék.. mondtam, persze.

és akkor kérdeztem miért sír, mondta, hogy várja a barátját. késik, kérdeztem, mondta kissé. leültem mellé, és akkor kiszakadt belőle a dolog, hogy nem tud hova menni, mert otthon összeveszett a nagymamájával (akivel lakik) a szerelme miatt, aki viszont 3 órája mondta, hogy mindjárt visszahívja és akkor most itt ül és várja, hátha telefonál, vagy épp erre jön majd haza. kérdeztem, hogy mi a baj ezzel a fiúval, hogy kidobták miatta, erre mondta, hogy nem fiú, hanem lány, erre mondtam, hogy az jó, akkor beszélhet nyugodtan, mert én is buzi vagyok.

és akkor elmondta töviről hegyire a problémát, meg kiderült, hogy ott laknak, ahol én, mondtam is neki, hogy ismerős volt valahonnan. 19 éves egyébként, gogo és sztriptíz táncból él, az előző munkahelyéről kirúgták őket, mert nem akartak lefeküdni a főnökkel, ráadásul az albérletüket is épp akkor mondták fel.. szóval rájuk járt a rúd. a húga is táncol. ő 16 évesen kezdte, tök sokszor kellett menekülnie, mert hamis papírjai voltak. szóval izgalmas élet egy tinédzsernek.

próbáltam rábeszélni, hogy mégis inkább menjen haza, mert a nagymamák olyanok, hogy kétségükben, hogy az unoka nem hallgat rájuk, és nincsen befolyásuk az életére csúnya dolgokat mondanak, esetleg olyat is, hogy nem akarlak látni, meg kitagadlak, meg szedd a sátorfádat, de a nagymamák olyanok, hogy amint hazamegy hozzájuk az unoka és azt mondja elnézését mama, meg hogy rosszul vagyok, nincs hova mennem, az ős nagymama sejt elkezd dolgozni és akkor aztán gyere fiam, csinálok egy bundáskenyeret, meg finom teát lesz.

vacilált kicsit, mert mégiscsak várta volna a barátnőjét inkább és amíg ezt tette én bementem a boltba, hogy vegyek cigit, mert az enyémet nekiadtam, hogy ne várakozzon ott cigi nélkül, meg vettem neki 3bit csokit, mert azt mondta azt szereti, meg magamnak tejet és kaját. aztán visszaültem, amíg ő ette a csokit, addig én rágyújtottam megint.

mondta, hogy tervezi a húgával, hogy iskolába mennek, mert nem jó ez a tánc biznisz. hogy egy-két hónapig lehet csak bírni egy helyen, mert utána mindenütt le kellene feküdni a főnökkel, ahhoz meg neki nincsen kedve és még szerencse, hogy pesten ennyi éjszakai bár van, hogy nem gond 2 havonta eljönni a helyekről.

aztán jött egy bácsi, aki megkérdezte tőle jobban van-e. bemutatkoztunk, a bácsi istván, a lány barbi. a bácsi is ott lakik a környéken és megnyugtatta barbit, hogy azért ő még lenéz majd óránként, nehogy baj legyen. kedves volt. megnyugtató, hogy az emberek azért csak figyelmesek, na.

és akkor mondtam a barbinak menjen inkább haza. vagy valami barátjához. vagy ha annyira várni akar, akkor legalább menjen be a szódába, ott emberek vannak, meg ihat is egy sört, meg mittomén. mondta nincs pénze. adtam neki aprót, nem tudom, olyan 500 forintot, hogy egy sört tudjon venni legalább, és hazamentem.

ilyen kalandom volt az éjjel.